Van az úgy, mikor valamiről azt hiszed, hogy csak nagyon rosszul sülhet el... De aztán mégis egy szuper dolog kerekedik ki belőle. Hát a tegnapi buli egyáltalán nem ilyen volt. Tudtam, hogy szörnyű lesz és igazam is lett. Szerintem kezdem is az elején. Amint megérkeztünk, ez olyan 9 fele lehetett, rögtön a volt pasimmal találtam szembe magam. Jó szokása szerint lógott a cigi a szájából. Elkezdett hülyeségeket dumálni, ahogy arra már számíthattam, pedig akkor még csak egy picikét ivott. Igyekeztem lerázni, mondtam neki, hogy meg kell keresnem Sz.-t, ami igaz is volt, mivel át kellett adnom az ajándékát. Mikor odaértem hozzá, akkor még nagyon rendes volt, tök cukin megköszönte meg minden. De aztán el kellett valahová mennie, szóval megkerestem a barátnőimet, gondoltam, velük jól elleszek. Meg is voltunk egy darabig, bár a zene nagyon idegesített, a tuc-tucon kívül semmiből nem állt, ráadásul majd' megsüketültem. Persze ez minden ilyen szórakozóhelyen így megy, szóval nem akadhattam ki. Hirtelen megint előkerült az exem, de vele volt Sz. is, szóval nem aggódtam. Sz. odahívott minket egy asztalhoz, ahol volt egy csomó jobbfajta pia. Én betartottam, hogy nagyon keveset igyak, még csak be sem csíptem. A többiek viszont nagyon mértéktelenek voltak, ez pedig engem eléggé zavart. Gondoltam is, hogy hazamegyek, de még csak 10 - fél 11 fele járt az idő, így hát illendőségből maradnom kellett. És ott kezdődtek el igazán a gondok. Meghallottam, hogy a csajok (az állítólagos barátnőim) pusmogni kezdenek a hátam mögött, természetesen azért, mert szúrta a szemüket, hogy nem lettem gatya részeg és hogy én még a tudatomnál voltam. Aztán meglátták, hogy kicsit sértődötten bámulom őket, erre az egyik, akivel néha amúgy is vannak összezördüléseink, odajött hozzám, és egy kedves "mi van szivi?" alatt "véletlenül" leöntött vodkával. Ugye azt mondanom sem kell, hogy fehér póló volt rajtam? Nagyon vissza kellett fognom magam, hogy nehogy kirohanás legyen az egészből. Egy csomó embert megkérdeztem, de egyiknek sem volt váltópólója. Azt mondták, hogy engedjem el magam, meg, hogy ne foglalkozzak vele. Igen ám, csak közben a volt barátom, aki ugye mindvégig ott volt, megint rámszállt. Kérte, hogy táncoljak vele, aztán miután visszautasítottam az ajánlatát, megpróbált lesmárolni. Na akkor lett igazán elegem. Megmondtam Sz.-nek, hogy szóljon már rá, mert rohadt idegesítő. Erre a drága, akinek én tényleg mindig segítettem, ahányszor csak kérte, csak úgy félvállról odavetette, hogy csak szórakozni akar egy kicsit, rám is rámférne. Erre sértődöttem visszakérdeztem, hogy "akkor most hagyjam, hogy lesmároljon?" A válasza egy undorító röhögés és egy "igen, például" volt. Úgy éreztem, hogy megérdemli, ha őszintén a szemébe mondom, mekkora egy seggfej. Csak annyit mondott, hogy ha valami nem tetszik, menjek haza. És hazamentem. Kb. senkitől nem köszöntem el. Gondolom, ez az egész most azt eredményezte, hogy a fél baráti társaságom pikkel rám. Csak mert nem akartam beb*szni és nem engedtem annk az undorító féregnek, hogy megcsókoljon. Na szép. Ilyenkor derül ki, ki az igaz barát. Aztán ha legközelebb szükségük lesz valamire, ne várják, hogy én akármit is segítsek nekik. Így egy csomó barátomat, akik tényleg szeretnek, elhanyagoltam miattuk. Most akkora bűntudtatom van, ahj. Remélem, ők azért még megbocsájtanak majd, a tegnapi "haverjaimat" meg ezentúl egyszerűen leszarom. Ennyi.

Jaaj. Na most az a nagy helyzet, hogy ma este az egyik nagyon jó haverom szülinapi bulijára vagyok hivatalos. Tudom, hogy muszáj lesz elmennem, mivel ennyivel tartozok neki, annyi mindent tett már értem. Ennek ellenére tényleg semmi kedvem. Hogy miért? Először is azért, mert nem szeretem az ilyen partikat. Egy házibuliba még alkalomadtán szívesen megyek, de a mai nem az lesz. Sőt. Úgy képzeld el, hogy ez a haverom kibérelt egy nagy szórakozóhelyet, hogy ott privát bulit tarthasson. Igen ám, de kb. a fél várost meghívta. Minden fb-s ismerősének küldött virtuális meghívot, még azoknak is, akiket csak látásból ismer. Szóval annak ellenére, hogy privátnak nevezi, bárki elmehet, aki csak arra a jár. És ez szerintem elég nagy hülyeség. Meg is mondtam neki, hogy sokkal kényelmesebb lenne szűk baráti körben ünnepelni, de ő azzal jött, hogy csak egyszer 18 éves, meg kell adni neki a módját. Esküszöm, imádom a hülyegyereket, de ezt az ötletét tényleg nagyon nem támogatom. Persze mostmár mindegy, annyi biztos, hogy én szerintem ilyen 11 fele már haza fogok menni, plusz nem fogok lerészegedni, rohadtul nincs hozzá kedvem. A másik dolog meg, amiért inkább kihagynám az egészet, az az hogy a volt pasim is ott lesz. Most biztosan azt gondolod, hogy én is valami hülye picsa vagyok, aki csak a pasikról bír panaszkodni. Jó, gondold nyugodtan, elég ha én tudom, hogy nem így van. Ezzel a gyerekkel tényleg necces a helyzet. Nem fogom az egész sztorit elregélni, csak annyit kell tudni, hogy két hónappal ez előtt jöttünk össze. Nekem már az előtt iszonyatosan bejött, nagyon különleges személyiség. Azt persze nem tudtam, hogy a lányokkal hogy bánik. Annyira elvakított a rózsaszín köd, hogy meg sem hallgattam az exbarátnőit, mikor figyelmeztetni akartak. Pedig jobb lett volna. Három hétig jártunk kb., azalatt is folyamatosan megcsalt és úgy kezelt, mintha nem is élő ember lennék. De ha ez még nem lenne elég, a szakításunk óta folyamatosan zaklat úgymond, hogy nagyon sajnálja meg, hogy újra össze akar velem jönni. Nekem meg semmi szükségem erre, elég problémám van már így is. És egyszerűen nem tudom lekoptatni. Nagyon akaratos. Félek, hogy ma is lesz valami húzása. Mondjuk lehet, hogy nem kéne ennyire pánikolnom miatta, de ki tudja... Na épp most érekezett meg a barátnőm, megyünk Sz.-nek, a szülinapos srácnak ajándékot venni, remélem, találunk valami szépet. **,

Végre hivatalosan is bejelenthetem, hogy ez az oldal is kitárta kapuit! Nagyon örülök, hogy sikerült mindent hozzávetőleg rendesen megcsinálnom. Elég új még nekem ez a blogolósdi, igazából mikor megfogant bennem a gondolat, hogy bele kéne vágnom, először a blogspottal akartam művészkedni. De aztán az egyik barátnőm, A., akinek volt már gp-s oldala régebben, azt ajánlotta, hogy inkább ezt válasszam. Nagyon sokat segített mindenben, lényegében együtt csináltuk a kinézetet, persze mostmár nagyjából én is tudom kezelni a ps-t meg a css kóddal is elboldogulok. Szóval remélem minden rendben lesz és érdekelni fogja az embereket a locsogásom. Tudom elég fura, hogy tök ismeretlen vagyok most mindenki számára. Mondjuk oldalt találsz néhány információt rólam (igen, tisztában vagyok vele, hogy majd kiüti a szemed, de azért megemlítem), de igazándiból megismerni csak a bejegyzéseim által fogsz. Megpróbálok minden tőlem telhetőt megtenni, hogy ne okozzak senkinek csalódást. De eleget locsogtam már, nagyon nagy katyvasz lett ebből bejegyzésből, pedig egyáltalán nem ilyennek terveztem meg. Na mindegy, szép napot mindenkinek, nemsokára rendes bejegyzések is olvashatóak lesznek ezen az oldalacskán. :)